http://muemlekem.hu/images/magazin/20160525norieredmeny/magazinbanner.jpg

2014. április — Mester és műve (Ybl és kortársai munkái)

Örömmel üdvözlöm ismét a fotópályázat régi és új résztvevőit! Örülök, hogy a Lechner Lajos Tudásközpont vezetői lehetőséget biztosítottak számomra, hogy ismét bekapcsolódhassak a pályázatba, ezzel is jelezve, hogy fontos számukra az örökségvédelem népszerűsítése, jó kapcsolat kialakítása olyan csoportokkal, akik kedvtelésből foglalkoznak ezzel a területtel.Egy lassan hatodik éve zajló pályázatnál két dologra érdemes figyelni. Az egyik a tradíciókhoz, a jól bevált dolgokhoz való ragaszkodás, hiszen különösen a nyertes képeket nézegetve, meg lehet állapítani, hogy nemzetközi mércével mérve is nagyon magas szintű fotókat láthatunk. Az is igaz ugyanakkor, hogy két-három fotós munkái jelennek meg a nyertesek között, akiket nagyon jó lenne itt tartani, hogy továbbiakban is magasan tartsák az oldal színvonalát.

A másik dolog a megújulás lehetősége, hogy ne váljon a pályázat egy szűk kör belterjes időtöltésévé, legyen vonzó a talán kevésbé tapasztalt fotósok számára is, ők is találjanak sikerélményeket, kapjanak tanácsokat, segítséget rutinosabb társaiktól, esetleg tőlem. Ezért arra gondoltam, hogy tegyük interaktívabbá a pályázatot és élénkítsük fel a fórumot, ahol megbeszélhetünk technikai és esztétikai kérdéseket is, a pályázók rákérdezhetnek mások képeire, hogyan készültek, milyen objektívet használtak, kézből vagy állványról fotózták, és ehhez hasonlókat. Szeretnék segítséget nyújtani a kevésbé tapasztalt, akár kezdő fotósoknak is úgy, hogy a későbbi értékeléseknél átismételnénk az alapvető szakmai ismereteket az expozícióról, az záridőről, rekeszről, ISO érzékenységről, a fényképezőgépek típusairól, melyik mire használható, mik az előnyeik, a hátrányaik. Átnéznénk a fénymérési módokat, az élességállítás lehetőségeit, a kreatív programokat, az objektívek típusait, képalkotásukat. Ezekkel kapcsolatban kérdéseket is várok. El tudnék képzelni olyan kérdést is, hogy valaki fényképezőgép vásárlásra szánja el magát és ebben kér tanácsot, amire nem csak én válaszolnék, hanem a gyakorlottabb fotósok, saját tapasztalatuk alapján is adhatnának ötleteket. Megbeszélhetnénk egy-egy jól sikerült, vagy éppen ellenkezőleg, elrontott kép tapasztalatit is, talán olyanokat is, amiket nem tölt fel a készítő a pályázati anyagba, mert nincs vele megelégedve, de nem tudja mit is rontott el. Itt is hozzá lehetne szólni másoknak is a témához, nagyon hasznos lenne, ha egy kérdéssel kapcsolatban többféle vélemény is elhangozna, amik akár ellent is mondhatnak egymásnak. Például egy kép kompozíciójával kapcsolatban, (és ezt most még nem döntöttem el, hogy a feltöltött képekből választunk, esetleg az előző havi nyertes képet elemezzük együtt, vagy én hozok valahonnan egy képet) többen is elmondanák a véleményüket és ebből próbálnánk okosodni úgy, hogy tisztában vagyunk mindannyian azzal, hogy ízlésről nem lehet vitatkozni, de nem is kell, hogy meggyőzzük egymást. Elégedjünk meg azzal, hogy megismerjük mások véleményét és talán a kívülállóknak adhatunk hasznos támpontokat.

A képek értékelése előtt hangsúlyozni szeretném, hogy én nem feltétlenül a legjobb képet fogom kiválasztani, hanem azt, amelyik nekem a legjobban tetszik (szerencsés esetben ezek fedik egymást), ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy én csak azt az egy képet kedvelem. Ebben csatlakoznék Szőnyi István előző havi értékeléséhez, amennyiben egy fotósnak, elsősorban saját, de mások képei esetében is kell tudnia válogatni. A digitális fotózásnál gyakorlatilag megszűnt az analóg fényképzésnél létező korlát, hogy egy adott fotózásra adott mennyiségű filmet vitt magával a fotós és azt be kellett osztania. Számolnia kellett azzal is, hogy a több felvétel magasabb költséggel járt (a film ára, az előhívás ára, a nagyítások költsége), digitális képeknél ez nem jelent problémát (bár sok esetben nagy előny ez), de a képek feldolgozásánál komoly kihívást jelent a rengeteg kép közül kiválasztani a legjobbat. Nemrég részt vettem egy fotópályázat zsűrizésében, ahol az egyik fotós feltöltött egy témáról három nagyon hasonló képet, technikailag mindhárom teljesen rendben volt, csak a nézőpontokon változtatott egy keveset, a különbségek minimálisak voltak. Zsűritagként engem egy kicsit bosszantott ez a dolog, ha ő nem tud választani, én miért tegyem? És ezzel hátrányos helyzetbe is hozhatta magát: mivel itt rostáló zsűrizés volt, ahol a zsűri tagjai egymástól függetlenül válogatták át a képeket több fordulón keresztül, így jó esélye volt arra, hogy a kis különbség miatt az egyik zsűriző az egyik, a másik a másik képet választja, így esetleg egyik képe sem jut a következő fordulóba, ahova azok a képek kerültek, amelyek a zsűri valamennyi tagjának tetszettek.

Az áprilisi téma a szokottnál kicsit nehezebb és kötöttebb volt. A beérkező képek alapvetően az építészeti fotózás két meghatározó irányzatát tükrözték. Az egyik a dokumentatív képek csoportja, amelyek igyekeztek az épületek egészét bemutatni, megkeresve az adott fényviszonyok közötti legjobb nézetet, ami szerencsés esetben a főhomlokzat. Persze az is lehet, hogy a fotós, profikat meghazudtoló tudatossággal úgy időzítette a helyszínre érkezését, amikor a főhomlokzatot a legjobb fényben tudta fotózni. Ilyen képek a Színkontraszt, a Széphalom, a Távoli rokon... és egy hátsó homlokzatot nagyon jó szögből bemutató kép, A fóti szentély. Ezeket a fotókat bármelyik művészettörténeti albumban szívesen látnám viszont, ám ezekre a nézők valószínűleg sokkal inkább a "De szép épület!", mint a "De szép fotók!" felkiáltással reagálnak. Külön kiemelném a Dinamikus perspektíva című képet, ahol bravúrosan korrigálta a fotós a perspektíva torzulását, kitűnő műszaki felvételt készítve. Itt a különleges és sajnos egyre ritkábban látható technikai megoldás a kép fő értéke. Az épület egészét (már ami megmaradt belőle) mutatja be az Ünneprontó kép, ez az, ahol nem egy épületet látunk, hanem egy nagyszerű fotót, fekete-fehérben gyönyörűen a képbe komponált fával, a képnek régies hangulatot adva a sarkok besötétítésével. A másik építészeti fotós irányzat, a karteziánus filozófiát képviselve a részletek felől közelít az épülethez és ezeknek a hol kisebb, hol nagyobb részeknek a bemutatásával segít értelmezni azt. Nagyobb részletet emel ki A mester rémálma című fotó, ami most már archív képnek is tekinthető, jó összehasonlítást kínálva a helyreállított Várkert Bazár jelenlegi állapotával. Nagyon hasonló kép lett a 2012. július havi nyertes, az talán a szűkebb kivágása miatt izgalmasabb. Szép részleteket láthatunk a Körúti romantika, a Színek világa és az Angyali részlet című képeken. Nagyon kedvelem azokat a fotókat, amelyek különböző tükröződésekkel bontják meg a teret ezzel teremtve a képen belül új síkokat, erre nagyszerű példa az Ablaktükör című kép. Az én kedvencem ebben a hónapban, talán nem meglepő módon szintén egy részletet ábrázoló felvétel az Operarészletek I. tökéletesen mutatja be fotós eszközökkel a historizmus építészeti világát, remekül használja ki a fény és az árnyék játékát, az átlós szerkesztéssel pedig nagyon dinamikussá teszi a fotót. Gratulálok!

Hack Róbert

» a hónap összes fotója
» eredménylista
» fotópályázat